*Felébredtem reggel,könnyes szemekkel..néhány könnycsepp végig folyt az arcomon-tudtam,hogy megint újra veled álmodtam.*
*Utálom ahogy arra a lányra nézel,utálom, ahogy megöleled,utálom ezeket..de az az igazság,hogy Téged sosem tudnálak gyűlölni;inkább azt utálom,hogy én nem az a lány vagyok.*
*Ha a szíved nem törik össze,akkor nincs minek gyógyulnia.És ha nincs gyógyulás, akkor nem tanultunk belőle semmit. De ha nem tanultunk belőle semmit.. akkor nincs küzdelem.Pedig a küzdelem az élet része.Ezért kell hát minden szívnek összetörnie?*
*Sok olyan csók van,amire emlékszünk,sok olyan,amit elfelejtünk,de az a csók,amire mindig emlékezni fogsz,az az,amit nagyon akartál,de nem kaptál meg.*
*Nem amiatt sírok, amiket mondtál nekem.. leginkább az fáj, amit nem mondtál ki*
*Állandóan hiányzol,de leginkább akkor,mikor látom hogy mosolyogsz,de nem rám, hanem valaki másra.*
*Nem vagyok hercegnő és ez nem egy tündérmese, ez nem Hollywood csak egy kicsi város, álmodoztam mielőtt elmentél és cserbenhagytál..de most már túl késő,hogy eljöjj értem a fehér lovadon.*
*Annyira nehéz, mikor csak egy egyszerű kérdést szeretnél feltenni,de közben rettegsz attól hogy hallani fogod rá a választ.*
*Van mikor gyűlöllek azért,mert nem tudom kitörölni azokat a pillanatokat mikor megbántottál,és én emiatt sírtam*
*Mert tudom milyen érzés,mikor elveszíted azt akit annyira akartál,és minden amid van romba dől.): *
~A helyzet reménytelen, de nem súlyos!
~Szeretek az esőben sétálni mert ilyenkor senki sem tudja hogy sírok
~A szemembe néz - újra élek, Amikor azt mondja viszlát - újra meghalok..
~A jéghideg szívem az a hely, ahol igaz szerelem sohasem virágzik
~Megbocsátok,de sohasem felejtek!
~Megkérdezted mi baj van.Mosolyogtam és mondtam,h semmi.Ezután megfordultam és azt suttogtam minden.
~Ember vagyok, szükségem van szeretetre..mint bárki másnak.
~Itt vagyok nélküled, de te még mindig velem vagy az álmaimban.
~Nézd, már így is túl sokáig vártam, és minden reményem elszállt!